Fotó: REUTERS/Leonhard Foeger
Az évadnyitó alapján úgy tűnik, hogy csakugyan felbolydult az európai politika. Juncker lavírozik, Merkel sebeit nyalogatja és keresgéli saját új álláspontját. A V4-k offenzívát indítottak, sőt, a lengyel és a szlovák vezető már triumfált is. Orbán viszont, ahelyett hogy jóvá írta volna az európai sikert, továbbra is negatív kampányolt. A kérdés most már az, hogy jó érzékkel, vagy túltolja-e megint a biciklit, mint 2006-ban, a "Rosszabbul élünk" kampánnyal. Ficó beszólt a brexit ügyében.
Jean-Claude Juncker beszédet mondott az Unió állapotáról, de sok mondandója nem volt. Legalábbis nem volt képes meghatározni a szeptember 15-16-i pozsonyi informális EU csúcstalálkozó tematikáját. Az európai határvédelem ugyan végre megjelent a szövegében, de a brexittel kapcsolatban nem vállalt egyetlen erős állítást sem. Fontos lehet, hogy az ifjúság ügyét tematizálta, s az is igaz, hogy az afrikai befektetési terv sem jelent még meg ilyen erőteljesen korábban. Ám a kvótaügyben tett oldalazó lépései egyáltalán nem tudták lezárni e nyitott politikai kérdést.
Merkel kancellár a maga részéről mindent megtett már korábban, hogy megpróbálja leszalámizni a V4-eket. Ám úgy tűnik, legutóbbi tartományi választási veresége (amikor saját területén harmadik lett pártja, s megelőzte őket még az AfD is), sőt a mostani a berlini eredmények (itt is 5 százalékot vesztett a CDU) nem erősítették politikailag. Épp ellenkezőleg, valószínűleg változtatnia kell politikai irányvonalán, ha a 2017-es választási kampányra megfelelő feltételekkel szeretne ráfordulni.
Talán ez magyarázza, hogy ő is megengedőbb lett kvóta-ügyben. S talán ez magyarázza azt is, hogy a téma teljesen hiányzik a Pozsonyi Nyilatkozatból. Ellenben előkerülnek a V4-ek által erőltetett témák: amilyen az európai szinten szervezett határvédelem, s az EU Európán kívüli nagyobb szerepvállalása. Előkerül továbbá a szolidaritás mellett egy másik fogalom: a felelősség (responsibility) is. És ami még nagyon beszédes: előkerül életformánk (way of life) védelme is, ami szintén kelet-európai issue.
Hogy mi magyarázza Orbán kicsit túljátszott elégedetlenségét, azt már mindenki kívülről fújja: az október 2-i népszavazásra mozgósítás. A kérdés csupán az, hogy vajon jól taktikázik-e, amikor ennyire erőlteti a témát, s nem fog-e az visszaütni, ahogy a 2006-os negatív kampányban történt. Érdemes megvárnunk a számokat, mielőtt ítélkeznénk. Ha ezen az áron sikerül elvinnie a Fidesznek elég szavazót, akkor nyilván megéri ez a kis európai pozícióvesztés.
De van itt még egy érdekes történés. Fico szlovák kormányfő beszólására gondolok, amellyel a brexit ügyben nagyon határozott európai álláspontot követel. Mivel jelenleg Szlovákia adja az európai elnökséget, szavának kettős súlya van. S valószínű, ha Merkel le akarja szalámizni a V4-eket Magyarországról, akkor meg kell hallania Fico követelését. Amit persze nem tesz könnyebbé az a tény, hogy Németországnak viszont elemi érdeke, hogy valami puha megállapodás jöjjön létre a brexit utáni UK és az EU között. De Merkel elég ügyesen szokott egyensúlyozni az ilyenfajta érdekérvényesítő törekvések között.
Ha tehát a V! államok csakugyan szeretnének sikereket felmutatni a brexit-szavazás utáni helyzetben, ennek csak akkor van esélye, ha képesek saját álláspontjaikat egyeztetve közösen fellépni. Pozsonyban átadtak egy tervet az EU-s tagtársaknak, ám ennek tartalmáról nem igazán tudósított eddig a hazai média. Pedig jó lenne tudni, milyen konkrét javaslatokkal próbál pozíciót fogni a visegrádiak csoportja.
