Fotó: Rupert Hartley/Rex/Shutterstock

Miközben nagyban megy a találgatás, kik kapják a miniszteri bársonyszékeket, elkezdődött az ötletelés arról is, hogy kik fogják ténylegesen működtetni a kormányzati apparátust. A Spectator  és a Financial Times is hasonló irányban keresi az új kormányfő bizalmasait.

 Theresa Mayt, az új tory miniszterelnököt a jelek szerint senki nem becsüli le. Ami nem mondható el külügyminiszteréről, akit a fél világ utál vagy gúnyol. May ezzel szemben láthatólag tekintéllyel bír, még ellenfelei is elismerik képességeit. A róla szóló leírások egyik visszatérő eleme, hogy mennyire nem bízik politikustársaiban. Magányos harcos, akinek egy-két bizalmasa van saját kabinetjében, akikre viszont igencsak hallgat. Lássuk, kiket emlegetnek ilyen pozícióban!

 Elsőként Fiona Hill neve merül fel, pedig őt egyszer már eltávolították Ms May környezetéből. Akkor Michael Gove-val vot konfliktusa a belügyminiszternek, s e konfliktusnak esett áldozatul a tanácsadó. A Skynews és a Scotsman egykori újságírója számos ügyben volt közvetlen támasza miniszterének: részt vett a szervezett bűnözés, a rendőri erők, a terrorizmus elleni fellépés, a migráció és a modern kori rabszolgaság kérdéseinek kezelésében. A kampányban már visszakerült mentora mellé, s úgy hírlik, az ő munkahelye is a Downing Street 10-ben lesz.

 A másik fontos ember Ms May közvetlen tanácsadói csapatában Nick Timothy lesz. Őróla az a hír járja, hogy nemcsak a háttérben zajló csatározások manipulációiban vesz részt, hanem ideológusként is fontos támasza Maynek. Egyesek szerint egyenesen ijesztő hatással tud lenni a korábbi belügyminiszterre, de mások szerint nincs ilyenfajta függőség főnök és beosztottja között. Ráadásul a tanácsadó egy ideig a szabad iskolai hálózatban dolgozott, ami pedig Michael Gove privát iskoláztatási programjához kapcsolódott. Timothynak tulajdonítanak olyan fontos témákat a "Mayizmus"-ban, mint a bankok és pénzintézetek éles kritikája, valamint a munkából élők melletti kiállás, a támogatásukra kiötölt programok. Mivel ő maga is szegény sorból küzdötte fel magát, ezért alapvetően a szegények pártját fogó konzervativizmus híve, s látjuk Theresa May miniszterelnöki programjának is fontos része lesz ez – nem függetlenül attól, hogy pillanatnyiléag a Labour párt tökéletes szétesettség állapotában van. Végül Timothynak tulajdonítják a migráció kérdésének éles hangú felvetését is, ami már belügyminiszterként is fontos témája volt Maynek.

 A harmadik tanácsadó, aki előkerült, Stephen Parkinson. Ő is elhagyta egy időre a minisztériumot – a kilépés mellett kampányolt, míg minisztere a bennmaradásnak volt – igaz csendes – híve. Ezt akkoriban egyesek nem is nagyon tudták másként értékelni, mint csendes üzenetet Maytől a kilépéspártiak felé – valahol én is veletek vagyok. Parkinson az a fajta különleges tanácsadó volt May mellett ,aki csakugyan jól szervezett maga is, és igen hatákony láncszem volt a gépezetben. Ha ő is visszakerül, akkor a csapata iránt mindig is elkötelezettnek és hűségesnek ismert May csakugyan a régi tanácsadói körnek vág neki élete talán legnagyobb feladatának.

 Felsorolásszerűen álljon még itt néhány név a tanácsadók tágabb köréből, akiket a BBC említett: Joey Jones, Liz Sanderson, Lizzie Loudon, Sir Jeremy Heywood és a férj: Philip May.

 A politikai élet szereplői igencsak tartanak Maytől – nem csoda, ha a nagy tekintélyű Ken Clarke tömören „bloody diffcult woman”-nak (kb. "átkozottul nehéz asszony") nevezte. De talán még félelmetesebbé teszi, hogy a tanácsadói szűk körére mennyire hallgat. Másként szólva: hogy másokra mennyire nem figyel. Érdemes tehát figyelnünk nekünk is e tanácsadók tevékenységére.

 Persze kérdés, hogy azt ki tanácsolta Maynek, hogy térjen vissza bevált tanácsadóihoz.