Európa egyenlőre csak árnyéka önmagának. Photograph: Guido Bergmann/AFP/Getty Images
A jelek szerint a Brexit hírére az olasz kormányfő elérkezettnek találta az időt, hogy Olaszországot az Európát vezető német-francia tengelyhez kapcsolja, mint Európa vezető erejét. A szép elképzelés azonban sok sebből vérzik: a három vezető egy hadihajón nyilatkozott Európa békés jövőjéről, egy hős kommunista aktivista emlékét koszorúzva kívánt Európa számára új fejezetet nyitni. Ja, és a szép elképzelésre hosszú árnyékot vetnek azok a hírek is, amelyek Olaszország gazdasági bedőlésének veszélyéről érkeztek nem is olyan régen.
A nyári uborkaszünet után beindult az európai nagypolitika. Matteo Renzi meghívására a két európai hatalom vezetője, a német kancellár és a francia elnök Olaszországban vette fel a munkát. Renzi jól láthatóan támadásba lendült: Olaszország szeretné átvenni a britek megüresedett trónját az egykori európai trojkában. Az itáliai kormányfő ehhez az egyébként nem szeplőtelen huszadik századi olasz múltból egy volt kommunista aktivista emlékét elevenítette fel, aki az európai gondolat egyik forrásaként emlegetett Ventotenei Kiáltvány társszerzője, az Európai Egyesült Államok elképzelésének hirdetője volt. Altiero Spinellit a fasiszták tartóztatták le, s társával a börtönszigeten alkották meg kiáltványukat a második világháború alatt. Mára egyfajta kultuszt épített a szerző és műve köré az itáliai és európai baloldal.
Renzi erre a kultuszra építve szeretne „új fejezetet nyitni” az Európai Unió történetében, melynek előző fejezetét szerint lezárta a Brexit. Ehhez képest persze bizonyos fokig meglepő, hogy nem túl békésen épp az eddig a baloldal által elhallgatott biztonságpolitikával kívánná megerősíteni az Uniót. A biztonsági aspektusra utal elég brutálisan az a tény is, hogy egy hadihajón nyilatkozott a három állami vezető. Renzi a Euronews beszámolója (http://hu.euronews.com/2016/08/22/renzi-merkel-hollande-uj-lapot-kell-nyitni-europaban) szerint a következőképp határozta meg a közeljövő feladatait: „A belső és a külső biztonság, a közös biztonságpolitikáért folyó harc, a titkosszolgálatok közti együttműködés, a hadiipar jobb integrációja, tehát az európai biztonságpolitikai közösség létrehozása az egyik legfontosabb feladatunk.”
Talán nem véletlen, hogy a migránsáradat egyik fogadó országaként évek óta közvetlen benyomásokat szerző olasz fél volt a legharciasabb a határok megvédésének gondolatával – miközben békét és álmokat ígért. Hozzá képest Hollande elnök igencsak lágy húrokat pengetett. Szomorú időknek nevezte az utóbbi időszakot. Maga is elítélte az iszlamista terroisták erőszakos akcióit, és a titkosszolgálatok munkájának erősítését ígérte. Ám továbbra is egységről és összetartásról beszélt, és a nemzeti befelé fordulást kritizálta.
Érdekes volt látni, hogy – szokásához híven - e kétféle nézőpont között próbál egyensúlyozni Merkel. Egyúttal azt is nyilvánvalóvá tette, hogy nem kívánja kiengedni a kezéből Európa vezetését – igaz, Hollande is kijelentette: Franciaország kész a vezető szerep betöltésére Európában.
Merkel megint bátorította a briteket az 50. cikkely beindítására, ehhez szerinte az Egyesült Királyságnak minden feltétel rendelkezésére áll. Láthatóan lépéskényszerbe szeretné kergetni a briteket. De óvott attól is, hogy a szokásos még több Európa gondolatával próbálják orvosolni a bajokat. Ami arra utal, hogy ő maga is lépéskényszerben van: a jövő évi választások előtt kénytelen lesz erőt mutatni. Ám ezt nehezíti, hogy ma kiszivárgott a hír: a német kormány a lakosságot élelmiszer-tartalékok otthoni felhalmozására kívánja rávenni, ami hidegháborús félelmeket ébreszt újra.
Azt se feledjük: ma ismét megcsillantotta legendás beszédművészetét Juncker elnök is, aki elítélte a nemzetállamokat, mint akik a bajnak nem megoldói, hanem inkább okozói, s a határokat a politikusok legrosszabb találmányoknak nevezte. A brit kormányfő szóvivője ez utóbbit úgy kommentálta, hogy "ezzel a miniszterelnök nem értene egyet".
A kontinens egyelőre még csak árnyéka önmagának: láthatólag nincs válasza a Brexittel súlyosbított migránsválságra. S persze a gazdasági válság fenyegetése sem múlt el nyomtalanul. Ráadásul a törökök azt követelik: októberig teremtse meg Európa a török vízummentesség feltételeit is. Mindez meglehetősen forró őszt ígér a magyar kvótanépszavazásra árgus szemekkel figyelő öreg kontinensen, hosszú árnyékokkal.
