photo: The dailybeast.com 

Theresa Maynek még nem sikerült találkoznia az orosz elnökkel. Boris Johnsonnak, a brit külügyminiszternek sem. Nem csoda, az orosz topvezető naptárja igencsak tele van. Ám most állítólag több mint egy órát töltött az angol elit magániskola 11 diákjával.

Az 1440-ben alapított nagy hírű magán középiskola 19 brit miniszterelnököt nevelt - beleértve a legutóbbi konzervatív kormányfőt, David Cameront is. Nem csoda, hogy a fiúiskola diákjai igencsak élénken érdeklődnek a politika iránt. Ám ez az érdeklődés, s minden fiatalos energia hiába lett volna, ha Putyin (vagy valamelyik piár tanácsadója) nem látja meg a lehetőséget az ötletben.

Az egész történet valószínűleg akkor kezdődhetett, amikor tavaly Etonban tartott előadást Putyin vallási tanácsadója, feleségének, mások szerint maga Putyin elnöknek is lelki vezetője, a moszkvai Szretyenszkij-kolostor vezetője, Tyihon Sevkunov atya. Feltehetőleg e látogatás során kezdett körvonalazódni a látogatás ötlete. 

De a Kreml óvatos. Talán ezzel is összefügg, hogy az egyik diák FB oldalán egyértelműen magának, saját szervezési képességének vindikálja a sikert. David Wei azt állítja, hogy 10 hónap alatt, 1040 email segítségével jutottak el idáig. Egy másik társa azonban igencsak hosszú felsorolást tartott, amikor megköszönte a közvetítőknek, hogy a projekt megvalósult, s a listáról az atyát se felejtette ki.

A kérdés inkább az, vajon mért van az eseménynek olyan hírértéke, hogy a BBC mellett a baloldali Guardian és a jobboldali Telegraph is beszámolt róla? Az, hogy a diákok boldogan pózolnak a Kreml-ben, még önmagában nem magyarázza a dolgot. A Kreml nem nyilatkozik, vagyis lemond a közvetlen propaganda-értékről. Az iskola a diákokra tolja a dologért viselt politikai felelősséget. De ne higgyük, hogy nem nagyon tudatos politikai nyomulás eszköze a diákok vendégül látása. 

Oroszországnak jelentős befektetései és egyéb érdekeltségei vannak a brit szigeteken. Az új orosz oligarchák, akik szívesen pózolnak Londonban, gyakran íratják olyan elitiskolákba gyermekeiket, mint amilyen Eton. Ha az elitkollégium diákjai is Putyin-rajongókká válnak, azzal közvetett módon  az emigrációt is kézben tudja tartani az elnök. Etonnak pedig jól fizető orosz ügyfelei lesznek, akiknek gyerekeit nevelheti.

De talán még ennél is fontosabb a tény: a brexit után Putyin elérkezettnek láthatja az időt, hogy szorosabbra fonja a kapcsolatot az EU-tól távolodó britekkel. Igaz, a diákokkal interjút készítő orosz csatornán ketten Brexit-ellenesnek mondták magukat, s csak egy állt ki a brexit haszna mellett. 

A Kreml mindenható ura mindenesetre nemrég konstruktív dialógust ígért az új brit miniszterelnökkel, amihez az alapot nyilván kölcsönös EU-kritikájuk nyújthatja.Ám a nagy tapasztalatú KGB-s tiszt pontosan tudja: a propaganda háborúban érdemes olyan eszközöket is bevetni, amelyek a másik félt legérzékenyebb pontján találhatják el. Márpedig Eton a brit elitképzés - s ezen keresztül a brit kormányzati elitképzés egyik legfontosabb fellegvára, minden angol büszkesége. Etonon keresztül Putyin a britek szívének mélyebb dimenziójába tud elhatolni, mintha a legengedékenyebb bilaterális megállapodásokat kötné országukkal.

Ha a Chelsea orosz kézre jutását még könnyedén meg is emésztette az átlag brit, az közel sem olyan biztos, hogy  jó néven fogja venni azt, hogy leendő elitjük a szovjet kémből lett orosz kormányfővel parolázik. 

Másfelől: a politikának az ifjúságot kell megnyernie ahhoz, hogy legyen jövője. A nemzetközi kapcsolatokban is igencsak népszerű az ifjúságra támaszkodni - gondoljunk a nagy fesztiválokra! Ám Putyin propagandájának lényege, hogy ellenséged fiait próbáld magadhoz édesgetni, s a jövő a tiéd lesz. Kérdés, hogy miként tud erre reagálni a nyugat.Amit a hatvanas években a Beatles könnyedén elért, azt ma nehezebben érik el a popipar ikonjai. S tudjuk a Szabad Európa rádió is a popzene révén tarolt keleten. Ma azonban a szélsőjobbos eszméket Európa-szerte terjesztő orosz propaganda látszik sikeresebbnek.

Csak abban reménykedhetünk, hogy a Kreml-ben bohóckodó  Eton-fiúk megőrzik humorérzéküket, nem nagyon hiszik saját mondókájukat, amikor arról nyilatkozna, Putyin emberi arcát mutatta nekik. Hogy e remény nem teljesen alaptalan azt a bohóckodó brit külügyminiszter, az Etonban (el)nevelt Boris Johnson példája igazolhatja.