Éles szóváltás az USA és az Egyesült Királyság politikai vezetője között
Fotó: Telegraph
Az USA, Japán és Kína is figyelmeztette az Egyesült Királyság új kormányfőjét, hogy egyáltalán nem tetszik nekik a brexit, és az azzal együtt próbált új brit szerepvállalás.
A G20-asok találkozójára úgy indult Theresa May, mintha egy ismét függetlenné vált globális nagyhatalom vezetője lenne. Ám már az odafelé vezető úton azt nyilatkozta, hogy a brexit folyamata nem lesz éppenséggel végig diadalmenet. Épp ellenkezőleg: „lesznek nehéz időszakok”.
Az első mindjárt az elején várható. Talán túl korán örült még a brit politikai elit, hogy a tőzsde várt bedőlése elmaradt. Igaz, súlyos veszteségeket szenvedett a font, ami nyáron a brit turisták vásárlóerejét nyilván erőteljesen csökkentette, másfelől azonban ez a fejlemény az exportcégeknek akár még hasznára is válhatott. Ám a G20-as találkozó lehetőséget és bizony kényelmetlen feladatot is ad az új konzervatív miniszterelnöknek: el kell magyaráznia a nagyhatalmak vezetőinek, hogy miért nem fogja őket érzékenyen érinteni a brexit.
A jelek szerint e rázós találkozókra próbálta nyilatkozatával felkészíteni May a sajtót és a brit hírfogyasztókat. De az az egységesen elutasító hangnem, amivel eddig találkozott, talán számára is meglepő lehetett. Az USA, Japán és Kína is erőteljesen nehezményezte a brexit bizonyos következményeit.
Az amerikai elnök véleménye persze már jó előre ismert volt, hiszen bizonyos fokig már a kampányba is beleavatkozott, amikor kifejtette, szerinte az Egyesült Királyságnak továbbra is az EU-n belül lenne a helye. A britek természetes szövetségesének számító Amerikának nyilván hasznos volt egy EU-tag szoros barátsága, s fájlalja ennek elvesztését. De Obama mintha ideológiai alapon állt volna ki a brexit elutasítása mellett.
Mindenesetre most is egyértelművé tette: ha a britek arra építettek, hogy az USA számára is kulcsfontosságú a velük kialakítandó jó viszony, s ezért egy gyorsan tető alá hozott USA-UK kereskedelmi megállapodást vizionáltak, e reményükben keservesen kell csalódniuk. Az USA nyilvánvalóvá tette prioritásait: a globális partnerekkel kívánja először megkötni a szabadkereskedelmi megállapodásokat (Európával és a Csendes óceán országcsoportjával), az Egyesült Királyság nem remélhet különleges bánásmódot e tekintetben, be kell állnia a sorba. Bár hangsúlyozta, hogy megkülönböztetett viszony fűzi a két országot egymáshoz, azt is hozzátette, hogy szerinte a világnak az az érdeke, hogy a britek az EU tagjai maradjanak.
Az USA mellett más-más okból, de Japán és Kína is „beszólt” a brexit utáni briteknek. Japán arra figyelmeztetett, hogy jelentős cégei azért fektettek be az Egyesült Királyságban, mert az EU tagja volt. Ezért abbéli reményét fejezte ki a Japán diplomáciai dokumentum, hogy a Királyság továbbra is az EU törvények alapján folytatja velük kereskedelmét, hisz ellenkező esetben nem tartaná be azokat a megállapodásokat, amelyek a japán beruházások alapját adták.
Kína viszont a britek nagyhatalmi arroganciájával szemben fejezte ki nemtetszését. May ugyanis a Kínában megrendezett G20-as találkozóra úgy érkezett, hogy nem tud biztosat mondani a korábban már körvonalazódó kínai-francia atomenergetikai beruházásokkal kapcsolatban. May júliusban jelezte, meg kell vizsgálni a beruházásokat, mert biztonsági kockázatokat rejthetnek. Most is kifejtette, hogy még nem fog tudni határozott álláspontot elfoglalni a kérdésben, úgy kell majd tárgyaljon a kínai elnökkel. A sajtó találgatása szerint a brit titkosszolgálatok és a belbiztonsági erők véleményét kell ismernie, mielőtt leteszi a voksát a kérdésben. Így viszont nem csoda, ha Kína is elég ingerülten reagált a brit bizonytalankodásra, amit ők is a brexit számlájára írnak.
Összességében az látszik, a G20-as nagyok nem igazán kívánnak lapot osztani egy új, önálló, globális középhatalomnak. Valószínűleg már ők is megszokták, hogy Európával, s azon belül a németekkel kell tárgyalniuk, s ha voltak speciális elképzeléseik a britekkel, annak fontos kiindulópontját képezte az a tény, hogy a brit piac már belépő az EU piacára is. E nélkül a brit piac vonzereje jelentősen csökkenhet a számukra, s a jelek szerint a britek diplomáciai súlya sem feltétlenül növekszik általa – legalábbis rövidtávon így látszik.