http://www.express.co.uk/

A magyar külügy vezetője hétfőn találkozik az új brit külügyminiszterrel. Szerinte direkt jó, hogy brit partnere nem szokványos diplomáciai megoldásokkal él.

 Eddig nem sok jót kapott a nemzetközi diplomácia és a világ vezető médiumai képviselőitől Boris Johnson. A politikai fenegyereknek sikerült számos nagy embert (mondjuk Clintont, Obamát vagy éppen Erdoğan elnököt) megsérteni ahhoz, hogy már akkor ízekre szedjék, amikor még lényegében el sem foglalta hivatalát.

 A nemzetközi kapcsolatok természete már csak ilyen: nem érzelegnek sokat az ellenfelek – akiket sokszor épp a szövetségesek között kell keresnie a megtámadottnak. Másfelől Boris Johnson sem finomkodott, amikor beszólásokra ragadtatta magát. Nem riadt vissza a másik személyes méltóságának megsértésétől sem. Így hát valószínűleg felkészült arra a hidegzuhanyra, amit belépőjekor kapott és fog még kapni.

 Némileg meglepő ugyanakkor, hogy az a magyar diplomácia, amely létképben még sem hasonlítható a brithez, siet Johnson védelmére. Márpedig most éppen ez történt: Szijjártó Péter magyar külügyminiszter megvédelmezte partnerét az őt ért méltatlan támadásoktól.

 Szijjártó szerint korábban nem volt divat valakit hivatalba lépése előtt, s új hivatalában ténylegesen hozott döntéseit megelőzően kritizálni. A jelek szerint a magyar külügyér szerint e tekintetben jó lett volna a kialakult szokásokhoz ragaszkodni, s megvárni, mit lép az új kolléga, nem előre tüzelni.

 Másfelől arra utal Szijjártó MTI-nek adott nyilatkozata, hogy Európa előtt olyan súlyos kihívások állnak, amelyek leküzdéséhez igazi személyiségekre van szükség, s szerinte Johnson ebbe a kategóriába tartozik. Ja, és persze új gondolatokra is szükség lesz, márpedig Johnson szerinte Johnsonnak vannak termékeny új felvetései. Kár, hogy azt nem indokolja a külügyminiszter, hogy a személyiség és az eredeti gondolat hogy is kapcsolódik a másoknak címzett ismétlődő beszólások gyakorlatához. Őszintén szólva még az is kétséges, hogy az eredeti gondolatokat vajon nem lehet-e hagyományos diplomáciai eszközökkel kifejezni.

 De nem ez a lényeg: Hiszen Szijjártónak valószínűleg igaza van abban, hogy Johnson rendelkezik egy jól felismerhető politikai arcéllel (s e tekintetben eléggé távol áll elődjétől, Philip Hammondtól, aki most pénzügyminiszteri feladatokat kapott). Továbbá abban is, hogy ilyesmi jót tesz egy külügyminiszternek: jó, ha innovatív, főleg, ha innovációra van szükség az adott nemzetközi helyzetben. Márpedig Szijjártót szerint most épp ilyesmire van szükség Európában – s ebben is nyugodtan igazat adhatunk a magyar külügyminiszternek.

 Az más kérdés, hogy a Johnsonnal folytatandó megbeszélés nem ígérkezik éppen könnyűnek: sem a kétoldalú gazdasági kapcsolatok fenntartása, sem a kint élő magyarok jogainak védelme nem tűnik egyszerű feladatnak a jelenlegi európai politikai helyzetben. Elképzelhető, hogy tárgyalási pozícióját javítandó sem fukarkodott Szijjártó a pozitív jelzőkkel kollégájával kapcsolatban.

 A legérdekesebb hosszú távon azonban az, hogy vajon a brit diplomácia, és konkrétan a BREXIT milyen szerepet is fog betölteni a jövő Európájának kimunkálásában. A magyar miniszterelnök már korábban is megpróbálta szorosabbra fűzni kapcsolatát Cameronnal – Szijjártó nyilatkozata talán egy Orbán-May találkozó előkészítését is szolgálhatta. Ám az igazság az, hogy mindeddig olyan sokat nem tudott profitálni a magyar diplomácia a britek támogatásából.

 Jó lenne, ha e tekintetben valóban változást hozhatna Theresa May új kormánya, s annak kétségtelenül legszínesebb személyisége, Boris Johnson.